hihetetlen, mennyi energiája szabadul fel az embernek, ha van egy célja, amiért küzdeni kell.

Ismeritek azt az érzést, amikor reggel csörög a vekker, de nincs kedved kimászni az ágyból? "Még egy kicsit" -mormogod, miközben lenyomod a "szundi"-t a telefonodon.
Sokat tanakodtam, hogy mikor még a munka mellett főiskolára, egyetemre jártam, nyelvet tanultam, fullkáoszos, nehéz családi élethelyzetekben voltam, hogyan bírtam ki mindent? Miért tudtam felkelni hajnal 4kor kb. 5-6 óra alvás után sokszor heteken keresztül?
Egy ideig azzal mentegettem magam, hogy akkor még fiatalabb voltam, most már öregszem... stb...
De rá kellett döbbenjek, hogy nem az öregedés (haha, 31 vagyok), hanem a fásultság miatt volt ez a reggeli fel nem kelés.
Mert évekig lendületben voltam, mindig volt valami, amin "pörögni" kellett a munka mellett. Volt egy célom, ami hajtott előre és motivált. Amikor mindent befejeztem egy darabig nagyon jó volt. Élveztem végre az életet, az elért eredményeket.

De egy idő után unalmassá vált. Nem volt új kihívás, a munka mindennapi rutin lett. Sok szabadidőmmel nem tudtam mit kezdeni, mert sajnos a várva várt "magasabb végzettségért magasabb jövedelem" elv nem jött be nekem. Így kézenfekvő volt, hogy tennem kell valamit, különben nemcsak besavanyodok, hanem a pénzem sem lesz elég a kiadásaimra.
Ekkor lett egy célom, hogy keresek valami másik állást (vagy tanfolyamot). Ez felpörgetett újra. És ha nagyon vágysz valamire, akkor az ott van mindig a tudatodban (vagy alatta motoszkál). Nyitottá válasz és észreveszed a Neked szóló jelzéseket.
Nekem bejött.

Rátaláltam az új kihívásra, ami ötvözi a munkát és a tanulást is.
Végre!! Egy olyan cég, ahol támogatják az önképzést, sőt, serkentenek is rá. Nem azzal, hogy fegyvert fognak a fejedhez, hanem azzal, hogy a vezetők jó példával járnak elöl. Tőlük megtanulhatod, hogy jövedelmed nagysága attól is függ, mennyit dolgozol érte.
Mert itt, ebben a hivatásban bizony a lendület, a kitartás, a tanulás egyaránt fontos.
 
Ha valaki éppen csak úgy elvan az életében, nem érzi nap mint nap a lendületet, hanem csak úgy sodorják az események, akkor bizony változtatni kell.
Ebben a csapatban a fejlődni, változtatni akarókat segítik. Iránytűt adnak céljaid eléréseihez.
Ja, hogy nincsen célod? Nem tudod még merre tartasz? Semmi gond, segítünk rájönni!
Hidd el, ha célod lesz, energiád is lesz a megvalósításhoz!

Ma csodálatos délutánom volt, keményen dolgoztam és minden percét élveztem. Nem is annyira az számít, hogy mit csináltam, hanem hogy hol és hogyan.

Elmesélem:

 
Ültem a szép kertemben, a hintaágyban, lágy szellő fújdogált, a madarak csicseregtek. Ha időnként felnéztem a kerti tóra pillantottam és megmosolyogtam a teknőst, ahogy kidugta a fejét a vízből, amikor a macska megpróbálta megint levadászni. (Persze esélytelenül, hiszen mármár a cicát kell félteni a teknőstől. J )
 
Ahogy állítottam egy kicsit a napellenzőn, hogy ne süssön annyira a nap, megálltam egy pillanatra, mert olyasmi történt, ami régen nem. Hirtelen könnyek szöktek a szemembe. Nehezen vallottam be magamnak, hogy ezek bizony nem a naptól vannak. Ezek valódi örömkönnyek.
Ma, ott a hintaágyban kezdtem el hinni. Hinni abban, hogy az álmaim valóra válnak.
Hogy miért? Mert képes vagyok bármit elérni, amit csak kigondolok! Ehhez „csak” kettő dolog kell:
  1. cél
  2. terv
Minden más csak részletkérdés.
 
Ha megvan a célod, akkor tudok segíteni abban, hogy legyen hozzá egy terved is!
 
Ha nincsen még célod, akkor se keseredj el. Mert a célkitűzést is meg lehet tanulni. Nekem sikerült. Vidi Rita és a Célkitűzés tanfolyam csodákat művelt velem!
 
Azóta kezdtem igazán ÉLNI. Azóta a mindennapi élet számomra már nem küzdelem az elemekkel, hanem egy izgalmas utazás.

Kiskoromban imádtam a felfedezések korát. A hajós tengeri történeteket. Képzeld el, mi lett volna, ha Kolombusz Kristóf nem száll hajóra, félve a viharoktól, vagy éppen visszafordul, amikor elszakadnak a vitorlái? Soha nem kóstoltuk volna a popcorn, vagy a főtt kukoricát... J

Nektek mi jut eszetekbe elsőre Amerikáról?

 

süti beállítások módosítása