Ma csodálatos délutánom volt, keményen dolgoztam és minden percét élveztem. Nem is annyira az számít, hogy mit csináltam, hanem hogy hol és hogyan.

Elmesélem:

 
Ültem a szép kertemben, a hintaágyban, lágy szellő fújdogált, a madarak csicseregtek. Ha időnként felnéztem a kerti tóra pillantottam és megmosolyogtam a teknőst, ahogy kidugta a fejét a vízből, amikor a macska megpróbálta megint levadászni. (Persze esélytelenül, hiszen mármár a cicát kell félteni a teknőstől. J )
 
Ahogy állítottam egy kicsit a napellenzőn, hogy ne süssön annyira a nap, megálltam egy pillanatra, mert olyasmi történt, ami régen nem. Hirtelen könnyek szöktek a szemembe. Nehezen vallottam be magamnak, hogy ezek bizony nem a naptól vannak. Ezek valódi örömkönnyek.
Ma, ott a hintaágyban kezdtem el hinni. Hinni abban, hogy az álmaim valóra válnak.
Hogy miért? Mert képes vagyok bármit elérni, amit csak kigondolok! Ehhez „csak” kettő dolog kell:
  1. cél
  2. terv
Minden más csak részletkérdés.
 
Ha megvan a célod, akkor tudok segíteni abban, hogy legyen hozzá egy terved is!
 
Ha nincsen még célod, akkor se keseredj el. Mert a célkitűzést is meg lehet tanulni. Nekem sikerült. Vidi Rita és a Célkitűzés tanfolyam csodákat művelt velem!
 
Azóta kezdtem igazán ÉLNI. Azóta a mindennapi élet számomra már nem küzdelem az elemekkel, hanem egy izgalmas utazás.

Kiskoromban imádtam a felfedezések korát. A hajós tengeri történeteket. Képzeld el, mi lett volna, ha Kolombusz Kristóf nem száll hajóra, félve a viharoktól, vagy éppen visszafordul, amikor elszakadnak a vitorlái? Soha nem kóstoltuk volna a popcorn, vagy a főtt kukoricát... J

Nektek mi jut eszetekbe elsőre Amerikáról?

 

süti beállítások módosítása