Amikor rádöbbensz arra, hogy hiába végeztél el egy főiskolát meg egy egyetemet, kapartál össze 2 nyelvvizsgát (napi 8-12 óra munka mellett), még mindig nem úgy élsz ahogyan szeretnél, az baromi rossz érzés. Pofonként ért a felismerés, hogy 10 év alatt közalkalmazottként, kemény munkával elértem azt, hogy évről évre kevesebbet keresek. Ahogy csökkent a pénzem, nem nagyon tudtam már szórakozni járni és nem is tudtam tartani a korábbi életszínvonalat, úgy szűkült a baráti köröm is. Végül eljutottam arra a pontra, amikor olyan kevesen lettek körülöttem, hogy már nem volt kör. Maradt 1 ember, aki igazi barát. 

De maradt rengeteg időm gondolkodni, olvasni, tervezgetni, álmodozni, keresni önmagamat. Eljutni oda, hogy világosan megfogalmazzam mit és kit akarok. Nem küzdöttem tovább a változással, hanem elfogadtam a 3X-et és a vele járó tisztánlátást.

Újrarajzolt önmagam már az elején sikereket ért el. Azóta minden összejön, amibe csak belefogok. Egy éve még itthon bőgtem az újbóli csúfos magánéleti kudarc miatt, ma pedig én vagyok a világ legboldogabb menyasszonya. Egy éve azon aggódtam, hogy vajon elég lesz a fizetés hó végéig, jut-e majd vaj is a zsömlére, ma pedig álmaim otthonát tervezem. 

Hogy mi történt? Vettem egy lottószelvényt :) 

Na, jó ez csak poén volt, nem ez a csattanó, mert azt hónapról hónapra megveszem, már vagy 4 éve, de azóta sem kaszáltam nagyot.

Azt is elmesélem hamarosan mi történt velem, de most rohanok, mert elkések a kávézásból, ahová egy barátnőm hívott meg. 

Ugye, egy éve még 1 barátom volt, most pedig úgy fogalmazok "egy barátnőm". Mert ez is változott...

Mindenki életében eljön az a nap, amikor besokall. Ki ebből, ki abból. Ha ez az érzés elég erős, akkor a dühön, kétségbeesésen kívül a változtatni akarás érzése is elönti. Amikor ez annyira áthatja a tudatát, hogy minden nap minden percében erre gondol, akkor elkezdi keresni a kiutat. Ha elégedetlen párjával, nyitott szemmel jár az utcán, utána fordul nőknek (férfiaknak). Ha elégedetlen munkájával, elkezdi keresni a lehetőségeket. Mindenre figyel, ami a környezetében történik, figyelmesen hallgat minden beszélgetést, hátha meghall valamit, ami számára kedvező lesz. Lehet, hogy pont erre az információra várt.
De ez csak akkor jön ilyen simán, ha adunk időt magunknak arra, hogy átgondoljuk hol is tart most az életünk. Mi az ami jó és mi az, ami nem jó. Ha világosan megfogalmazzuk, MI A CÉLUNK AZ ÉLETBEN? Ha nem tudjuk mit akarunk elérni, akkor soha nem leszünk elégedettek. Folyamatosan bennünk munkál a feszültség. Hol a párunk nem tetszik, hol a munkánk, hol a barátaink a rosszak. Az eszünkbe sem jut, hogy azért nem érezzük jól magunkat azzal akivel vagyunk, vagy ott, ahol vagyunk, mert saját magunkkal nem vagyunk kibékülve. Csak elégedetlenkedünk, és közben várjuk, hogy valaki megmondja nekünk mitől leszünk boldogok.

Boldogok??? Apropó, tudja valaki, mi az a boldogság?

Várom a véleményeket, kíváncsi vagyok, van-e átlagos boldogság-képlet a 21.század második évtizedének elején?

Semmi extra. Egyszerűen csak egy NŐ vagyok, aki keres valamit. Folyamatosan, hiszen nem nyugszom, amíg nem találom meg az áhított harmóniát, lelki békét, amíg meg nem teremtem magamnak mindazt, ami ehhez szükséges. Hosszú út áll mögöttem, mire addig eljutottam, hogy merjek egyáltalán szembenézni önmagammal. Hogy eljussak arra a pontra, amikor azt mondom ELÉG! Olyan nincs, hogy ok nélkül kapom a pofonokat, és bárhogy is igyekszem, soha nem találom a helyem abban a helyzetben, amiben éppen vagyok. Egy ideje nekifogtam az útkeresésnek, több szálon futottam, mert meg kellett fejtenem a miérteket. Ugye, hogy ismerős a szitu?

A miérteket már megfejtettem, már tudom mit akarok és hogyan fogom ezt elérni.