Mindenki életében eljön az a nap, amikor besokall. Ki ebből, ki abból. Ha ez az érzés elég erős, akkor a dühön, kétségbeesésen kívül a változtatni akarás érzése is elönti. Amikor ez annyira áthatja a tudatát, hogy minden nap minden percében erre gondol, akkor elkezdi keresni a kiutat. Ha elégedetlen párjával, nyitott szemmel jár az utcán, utána fordul nőknek (férfiaknak). Ha elégedetlen munkájával, elkezdi keresni a lehetőségeket. Mindenre figyel, ami a környezetében történik, figyelmesen hallgat minden beszélgetést, hátha meghall valamit, ami számára kedvező lesz. Lehet, hogy pont erre az információra várt.
De ez csak akkor jön ilyen simán, ha adunk időt magunknak arra, hogy átgondoljuk hol is tart most az életünk. Mi az ami jó és mi az, ami nem jó. Ha világosan megfogalmazzuk, MI A CÉLUNK AZ ÉLETBEN? Ha nem tudjuk mit akarunk elérni, akkor soha nem leszünk elégedettek. Folyamatosan bennünk munkál a feszültség. Hol a párunk nem tetszik, hol a munkánk, hol a barátaink a rosszak. Az eszünkbe sem jut, hogy azért nem érezzük jól magunkat azzal akivel vagyunk, vagy ott, ahol vagyunk, mert saját magunkkal nem vagyunk kibékülve. Csak elégedetlenkedünk, és közben várjuk, hogy valaki megmondja nekünk mitől leszünk boldogok.

Boldogok??? Apropó, tudja valaki, mi az a boldogság?

Várom a véleményeket, kíváncsi vagyok, van-e átlagos boldogság-képlet a 21.század második évtizedének elején?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.